Lehet hogy önzőnek lenni nem is olyan önző dolog ha jóra használjuk? Mióta én vagyok számomra az első, azóta nem csak az én életem lett sokkal szebb és boldogabb, de a körülöttem lévőké is. Azt mondják inspirálom őket és nagyon jó példát mutatok. Akkor ez most önzetlen?

Motiváció

Már jó ideje megtanultam hogy mi a különbség a belső és a külső motiváció között. Az egyik szívből jön, és egészségesebb hosszútávon. Egy életen át hajt. És magam miatt döntöttem úgy, hogy önzőbb leszek, és több időt szánok magamra, a saját elvárásaimat és igényeimet helyezem előtérbe. De nem is sejtettem, hogy ezzel jó példát fogok mutatni, és több ezer embert fogok inspirálni.

Könnyű volt önzőnek lenni, mert szívből elegem volt abból, hogy mindenki mást előtérbe helyeztem és minden esetben alul maradtam. Elég volt. Így elvertem az összes félretett pénzemet magamra. Elutaztam, elettem, elhülyéskedtem, amiből később karrier, pénz, barátok és az élet szeretete lett. De jól esett olyan csúnya dolgokat tenni, amit sokan elítéltek. Az életemmel játszottam nap mint nap, csak mert miért ne. Mit ért addig az életem, se párkapcsolatom, se karrierem, se céljaim nem volt. Boldogtalan voltam. Jól esett mindent kipróbálni, amire azt mondták hogy az életembe kerülhet. Szerettem volna érezni, hogy milyen tényleg élni.

Önzőből önző

19369196_10212895538534346_1064643846_oMagammal foglalkozom, mert én tudom egyedül boldoggá tenni magam, és csak én tudom, hogy milyen életet szeretnék élni. És mióta élem is ezt az életet, azóta rengeteg pozitív visszaigazolás jött. Segítettem másoknak teljesen akaratlanul. Hogyan foglalnám ezt össze? Az önzésemre nem csak nekem, hanem másoknak is szükségük volt. Így már nem is tűnik annyira negatív szónak az hogy önző. Helyzetfüggő, de ebben az esetben csak jót tett.

Van pofám rászólni bárkire hogy reggel 10 előtt meg se próbáljon negatív lenni velem, mert ekkor készítem fel a lelkemet a napra. Erőt gyűjtök. Van pofám nemet mondani barátoknak is, akik olyan segítséget kérnek, amit hosszú óráimba telne teljesíteni. Az idő, értékes és nem tudok ingyen munkát bevállalni. A időm aranyat ér számomra, és csak azért mert barátok vagyunk, azért még nem fogok ingyen dolgozni.

Van pofám megváltoztani a döntéseimet még ha ez másoknak nem is tetszik. Van pofám megbántani valakit egy picit, ha ezzel kihúzom magamat egy sokkal nagyobb szarból. Van pofám faképnél hagyni a randit, ami unalmas, a barátot, aki napok óta panaszkodik, aki unatkozik és én vagyok a játszópajtás. Mindig van kivétel, de már nagyon odafigyelek hogy mennyi időt szentelek emberekre.

Ezek mind olyan apró stressz források voltak az életemben, amit kiiktattam. Nem esett jól végig csinálni valamit, amit megígértem, de útközben kiderült hogy fáj csinálni. Ezért kiszálltam, mielőtt magamat tettem tönkre. És tudod mit? Senki sem halt meg, senki nem ment tönkre, minden visszaállt a rendes kerékvágásba.

Az élet megy tovább

Néha nagyon nehéz mások apró kárára magamat válaszani, és van is egy fontossági sorrend ami szerint megengedem hogy modortalan legyek. A teljesen idegen emberek vannak a tápláléklánc alján. De én a saját érdekeimet képviselem és igyekszem senkit sem megbántani ezzel, de eljön a pillanat amikor vagy kiállok az értékeim mellett, vagy ellenük fordulok és az idegent választom magam helyett. Nagyon ritka hogy az idegent választom, a saját káromra.

Minél elölrébb jár az ember a munkahelyén, annál nagyobb felelősséggel jár a pozíció, és van amikor ki kell rúgni valakit, van amikor meg kell mondani másoknak, hogy miért nem őket léptették elő, van amikor a csapat rossz munkájáért ő egyedül felel. Semmi sem könnyű ha az ember halad felfelé a táplálékláncon, de szükségünk van az erős példákra.

19238617_10212895538574347_661200238_oHa valaki megkér hogy vigyem már ki kora reggel a reptérre kocsival, mikor tudja hogy mennyire sűrű a naptáram. Őt inkább önzőnek tartom, mint magamat mikor nemet mondok, mikor arra kér hogy dobjak ki 3 órát az ablakon és legyek egész nap álmos, csak hogy ő 10 dollárt meg tudjon spórolni és picit kényelmesebb legyen. Nem.

Valakinek fel kell húznia a kesztyűt, és hogy ha picit önzőbb leszek és ezzel másokat inspirálok, akkor számomra megéri az érem másik oldala, és lenyelem ha meg kell bántsak valakit. Magamért teszem első sorban, de eljött az a pillanat az életemben mikor már másokért is.

Mielőtt bárki extrém példával élne, minden szabálynak vannak kivételei. Az én példáim mindig a nagy átlagról szólnak. Én is megszegem a szabályaimat állandóan, de 80-20%-ban követem őket, mert gond nélkül lehet. A 20% pedig csak lehetőséget ad a további fejlődésre, új kérdéseket vet fel és segít reflektálni, visszahúz a Földre ha túl messze szálltam.

Szeretek példát mutatni, mert ez az egyetlen hatékony módja, hogy olyan változást lássak a világban, amilyet szeretnék. Senki sincs kényszerítve a változásra, mindenki maga dönti el hogy mennyit szeretne az én példámból elsajátítani. De tartozom mindenkinek annyival, hogy ajtót nyitok a kérdések felé, válaszok felé, új lehetőségek felé, új értelmezések felé.

Önző módon vagyok önzetlen. Ezért hiszek abban, hogy rosszul használjuk néha ezt a kifejezést. Én nem kérek bocsánatot érte. Büszke vagyok rá hogy önzőbb lettem. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy valaki képviselje az érdekinket, és egyetlen egy ember felel meg erre a pozícióra. Mi magunk. Nem függünk így senkitől, feltétel nélkül megbízunk magunkban. Tartozunk magunknak azzal, hogy figyelembe vesszük a saját igényeinket, mégha ezzel másoknak nemet is kell mondanunk néha.

Kövess Instagram-on és Facebook–on.

19369680_10212895538454344_127547522_n