Azt hiszem ez a kérdés sosem lesz szakállas. Hálisten 2016 megtanította hogy ne aggódjak olyan miatt, ami lehet meg sem fog történni. Mi a garancia hogy lesz nekem 40 év múlva?

Mi lesz ha?

Majd ha tényleg megvalósul az, amire azt mondjuk hogy mi lesz ha, akkor majd aggódom miatta. De megtanultam nem aggódni feleslegesen. Persze reflexből átfut az agyamon a mi lesz ha szenárió minden esetben, de már átprogramoztam az ezután történő lépést.

Lássunk néhány példát. A legnépszerűbb a nyugdíj. Mi lesz ha…eleve nem szeretnék másra támaszkodni ami a jövőmet illeti, így kiesik az az opció, hogy valami ország kormányára bízzam magam. És csak azért mert sokak nem ismerik az alternatívát, az nem jelenti azt, hogy másképp nem lehet. Szeretek több lábon állni, mert a székre is akkor ülünk először ha legalább 3 lába van. Én székként gondolkodom. Hmm…ez jó kis mondat lett 😀 Akkor stabil, ha nem egy lapra teszek fel mindent, és elég fiatal vagyok ahhoz, hogy lefektessem a stabil alapokat, megtanuljam hogyan tartsam el magamat bármiféle segítség nélkül. De ha idősebb lennék is így gondolnám. A kora csak egy szám, a hozzáállás maradhat fiatal.

18452813_10212556307053771_49484661_oMi lesz ha? Csapó kettő

Mi lesz ha stoppolás közben megerőszakolnak? Mi lesz ha útközben kirabolnak? Mi lesz ha elüt az autó Belgiumban mikor megyek át a zebrán teljesen legálisan? Jaaa, hupsz, az utolsó már megtörtént. És még itt vagyok. Lélegzem. Nem lehet minden bajt elkerülni, de előtte meg sem fordult a fejemben hogy mi lenne ha elütne az autó a zebrán és azóta sem. Viszont azóta már Bogotában is elcsapott a taxi 😀 De akkor most rettegjek egy életen át? Többé ne menjek át zebrán? Ugyan. Pedig ez egy megalapozott félelem, hiszen már átestem rajta nem egyszer. És hány embert elcsapnak az autók nap mint nap.

És ha nem félek átkelni az utcán, akkor attól sem fogok félni hogy kirabolnak, megerőszakolnak és a többi. Teljesen nem kerülhető el semmi. Az hogy kiteszem magam egy nagyobb esélynek, az pedig egy rizikó, amit elfogadok. A barlang búvár is elfogadja, hogy nagy eséllyel többé nem jön felszínre, mégis bemegy. Miért? Mert szenvedély, kaland, életérzés, szerelem. Nehéz megmagyarázni hogy mi jártszódik le bennem, mikor olyan kockázatot vállalok, amit nem lenne muszáj.

De kinek mi a kockázat. Mivel mások vagyunk, ezért másképp állunk ugyan ahhoz a szituációhoz. A nagyobb kockázat, nagyobb jutalommal jár. Ezzel még a vállalati pénzügy tanárom is egyet értett. Logikus nem? Többet vállalok be, többet kapok cserébe ha bejön. És miért álljak hozzá úgy, hogy nem hiszek a pozitív végeredményben. Ezt a rizikót nehéz úgy kikalkulálni mint pénzügyben, ez hit, semmi más. De nekem hinnem kell magamban és a terveimben, különben ki más fog.

Mi lesz ha bejön?

Ezt a kérdést már jobban csípem. A kérdés önmagában rejti a pozitív végkimenetelt. Nem mindegy hogy az ember hogy fogalmaz, mert tükrözi a lelki állapotunkat. A hangosan kimondott szavaknál nincs is erőteljesebb, ezért óvatosan kell bánjunk velük. Ha folyton úgy kérdezek hogy nem szeretnél velem jönni? Nem gondoltál még erre? Az számomra egy negatív berögződés. De ha úgy kérdezem hogy szeretnél velem jönni? Gondoltál már erre? Érzitek a különbséget? Hiszem, hogy befolyásoljuk a lelki állapontunkat azzal, hogy hogyan fogalmazunk.

Mi lesz ha bejön? Akkor kurva jó lesz. Mert szerettem volna, megterveztem, hittem benne és véghez vittem. Így megkaptam a 18450018_10212525490243370_2102929223_njutalmat. Rengeteg mindennek össze kell jönni, hogy megkapjam a jutalmat, főleg ha nagy kihívás elé állítom magam. Sok mindent nem tudok befolyásolni, de az biztos hogy a pozitív hozzáállás csak segíthet. Hiszek abban hogy nincs lehetetlen, mert mások is hittek már benne előttem, és kiderült hogy igaz.

A példaképeim olyanok, akik a semmiből építettek birodalmat és jóra használták az erejüket. Elon Musk megálmodta hogy a Marsra szeretene lépni, ma nagyobb cége van mint a NASA, emellett elektromos autókat gyárt, napelem cége van és azon van, hogy a világ egy szebb hely legyen. És a semmiből kezdte. Számomra ő az egyik legszebb példa, hogy nincs álom ami túl nagy lenne, és nincs kihívás, amit nem lehet legyőzni. Nyilván ő is sokszor megkapta, hogy a Marsról álmodozni őrültség, de miután a Space X az egyetlen cég ma, aki a Marsra készül, így nyilván nem hallgatott a kritikákra.

Ugyan nincsenek ilyen hatalmas terveim, mégis engem is folyton kritizálnak. De előttem hányan bizonyítottak már, nekem csak követnem kell a jó példát. Minden feltaláló, minden tudós pont így tesz. Nekem csak fel kell találni az életformát, amire vágyom. Pofon egyszerű ahhoz képest, mint aki a Marsra készül.

Mi lesz velem 40 év múlva?

Ha az élet is úgy akarja hogy még élni fogok, akkor megmondom mi lesz. Ugyan az, ami ma. Őszinte, feltétel nélküli önszeretet, életszeretet és temérdek cikk a blogon.

Kövess Instagram-on és Facebook–on.

18426750_10212530083958210_461770399_o