Sosem nélkülöztem, mégis egy fél életen át szegény voltam. A pénz egy olyan ellenség volt az életemben, amivel mindig is szerettem volna barátságot kötni, de sehogy sem ment. Hiába volt elég, mindig féltem tőle, amíg egy nap a hátam mögött nem hagytam a munkát, és elköltöttem a megtakarított kis vagyonomat.

Ellenségből barát

Mióta nem aggódom a pénz miatt – nem azért, mert annyi van hogy úszkálni tudnék benne – hanem csak nem a pénzzel kapcsolatos félelem foglalja el a gondolataimat és a szívemet, azóta sokkal kiegyensúlyozottabbak a napjaim. Persze néha így is elkap az a hülye érzés, hogy mi lesz majd a jövőben…de elhessegetem, mert csak megmérgezi a jelent. Ma is odafigyelek hogy mire költök, de utálok úgy pénzt költeni hogy rosszul érzem magam miatta. A pénz ne párosuljon negatív érzésekkel, még akkor sem ha nincs, és akkor sem ha van.

Így az ami van, azt úgy költöm hogy befektetés legyen a boldogságomba is, ne csak a legszükségeseIMG_300bbekre menjen, mert akkor megint csak kimaradok a jóból. Ebből pedig már elegem van. Ezért nem kezdtem megint durva gyűjtögetésbe, mint mikor elkezdtem dolgozni, mert már tudom hogy mindegy hogy 200 dollárom, vagy 600 dollárom van egy hónapra, a szükséges dolgokat így is, úgy is megoldom, de nem ezek teszenk boldoggá. Miket szeretek?

Utazni, ismerkedni, újat enni, újat látni, újat kipróbálni, tanulni…stb. Így nem fájt megvenni a drága repjegyet Guatemalába, nem fájt befizetni a bentlakásos spanyol nyelvsulit 2 hétre, és nem fog fájni hegymászásra költeni sem, mert ezek tesznek boldoggá. Imádok tanulni, fejleszteni magamat miközben ki vagyok téve az ismeretlennek. Igaz eddig sem vontam meg magamtól ezt a fajta élvezetet, de vagy visszafogtam magamat nagyon, vagy szarul éreztem magamat hogy erre költöm a pénzt, mikor félre kéne tegyek.

Számomra ez az egyik legnehezebben levetkőzhető akadály. Szeretni a pénzt, szeretni költeni. És nem bottal ütögetni a hátamat, ha drágábbra sikerül a bevásárlás, vagy ha meglepem magamat valamivel, ami nem élet-halál szükség.

Honnan indult a pénzzel való rossz kapcsolatom?

Kislányként a családom pénzügyi helyzete hol jó, hol rossz volt. Végig néztem ahogy a szüleim mindent megadnak a húgomnak és nekem, amíg ők semmi újat nem vesznek maguknak. Mikor kezdtem megérteni hogy mi is az a pénz, akkor voltunk a legnehezebb helyzetben. Sosem felejtem el mikor apukám közölte velem, hogy úgy néz ki vidékre költözünk, mert nem engedhetjük meg Budapestet többé. Mintha a szívemet szakították volna ki, hiszen akkor nekem Budapest volt az életem. Igaz végül maradtunk. Apukám mindig mindent megoldott, de a borsó fut a hátamon ahogy ezeket a sorokat írom.

Viszont ekkor sem nélkülöztem egy percig sem. Igaz sosem kértem szinte semmit. Ezért volt hogy középiskolában hétvégi, alkalmi munkákat vállaltam el. Le akartam venni a terhet a szüleim válláról. Ugyan ez akkor nem volt tudatos döntés, azonban most már tudom. Mivel a pénz értékelése, megértése pont egy negatív élménnyel párosult, így kialakult bennem egy óriási lelki akadály ezzel kapcsolatban.

Ezért volt számomra órási lépés elkölteni a 7 éves külföldi munkával félretett kis vagyonomat utazásra. Meg akartam szabadulni a lelki akadálytól. És mint minden félelmemmel, ezzel is szembe néztem. Természetesen ez sem voltIMG_1641 tudatos akkor, de most már látom hogy mekkora jelentőséggel bírt a pénz és köztem lévő kapcsolat megjavításához.

 

Mindenkinek szíve joga úgy rendelkezni a megkeresett pénze felett, ahogy tetszik. Vannak akik minden félre tesznek, vannak akik semmit. Én valahol a kettő között találtam otthonra. Költöm is, amíg jól esik, de marad is. Viszont nem kérdés hogy ha kalandról van szó, kicsapom a pénztárcát és kezdődjék a party.

A lényeg hogy nem félelemből teszek félre, hanem mert így döntöttem, és így kalkulálom. Nem az a lényeg hogy minél több maradjon, hanem hogy okosan és boldogan költsem. Nem félek attól hogy mi lesz ha házat szeretnék venni, mi lesz ha sosem…mi lesz ha valami váratlan kiadás felüti a fejét, eladom az egyik vesémet, tüdőmet, táncolok az utcán…majd kitalálom. Nem félek. Eddig is megálltam a helyem a nagyvilágban, ezentúl is meg fogom. Ez a hozzáállás nem garancia, de életbiztosítás.

Apukámtól kaptam ezt az ajándékot, csak eddig nem tudtam használni. Még érzem hogy van min dolgoznom, de legalább már boldoggá tesz ha pénzt fektetek azokba a dolgokba, amiket igazán élvezek.

A blog mindig is ingyenes volt és mindig is ingyenes lesz. De átlag heti 10 órát foglalkozom vele, így ha tetszik amit olvasol, kérlek járulj hozzá egy jelképes összeggel a munkámhoz. Adományozz itt.

Kövess Instagram-on és Facebook–on.

Köszönöm a támogatást!

IMG_1745