Ahogy fejlesztettem a személyiségemet észre vettem, hogy két fajta ember létezik:

  1. Az A terv emberek

  2. A B terv emberek

Abban a pillanatban mikor eldöntöttem, hogy hajóstoppal jutok el Latin-Amerikába és nem repülök, A terv ember lett belőlem, és szeretném megosztani veletek amit erről tanultam.

Mit jelent számomra a B terv?

Először is, ahogy ezt már oly sokszor tettem, hagy emeljem ki, hogy minden teória amit itt kifejtek követi a 80-20-as szabályt. Ez azt jelenti, hogy mindig vannak kivételek, extrém, vagy különleges szituációk, amik nem illenek az általam használt alapelvbe, de az esetek 80%-ban tudom használni.

Részemről a B terv egyszerűen szabotázsolja az A tervet. Milyen erőfeszítéssel állsz az A tervhez ha tudod, hogy legrosszabb esetben is bejön a B terv? Hogy van biztonsági háló? És milyen erőfeszítéssel állsz az A tervhez ha nincs háló? Gondolom átjött a lényeg.

Mikor ezt az alapelvet teszteltem a való életben is, nem meglepően működött (egyelőre) 100%-ban. A terveim között pedig olyanok voltak, hogy hosszútávú ingyen szállást találni semmiért cserébe, digitális nomád állást találni ahelyett, hogy haza menjek pedig már meg volt a jegyem és olyan munka várt rám, amit imádok, aztán újból ingyen szállást találni egy egész nyárra…ezek nem mindennapi tervek voltak tudom én is.

Ha nem tudod, hogy hol fogsz másnap aludni, nagy valószínűséggel inkább hotelt foglalnál, bevállalnál önkéntes melót szállásért cserébe, vagy hetente váltanál couchsurfinges szállást. Nekem ez egy újabb lehetőség volt, hogy teszteljem az A terv teóriát és a stressz ellenére végig csináljam. Tudtam, hogy ha beadom a derekam a B tervnek, akkor az A már sosem fog megvalósulni.

Tisztában vagyok velem, hogy ez egy nagyon extrém példa mert legtöbben sosem kerültök majd olyan helyzetbe, mint amit itt leírtam, de szemléletes példa, ezért választottam.

Pesszimista, realista, optimista

Véleményem szerint csak a pesszimista hívja realistának magát. Optimistának lenni nem azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában a kockázattal, a veszéllyel, és az iszonyúan pici eséllyel, hogy az A tervem működni fog. Ez annyit jelent, hogy mindennek ellenére hiszek benne, hiszek magamban, a képességeimben és a bátorságomban. Ha nem hiszek az A tervemben, akkor ki fog?

Bármelyik kategóriába is esel, csak nézőpont kérdése, hogy ki szemében minek tűnsz. Egy depresszióshoz képest az átlag ember is optimista. De egy igazi optimistához képest, már pesszimista. A valóság szubjektív ezért nem érdemes

ragaszkodni egyetlen kategóriához.

Én mindig is a siker eszközének tartottam az optimizmust, még akkor is mikor semmi közöm nem volt hozzá. Ha jól használja az ember akkor erőt ad a nehéz időszakokban, kitartóvá nevel minket.

Tudom, hogy sokan az előző példámban hotelt foglaltak volna, mert jó ha talán 1% esély van rá, hogy az ember talál ingyen szállást. De pontosan ezért legalább 99%-a az embereknek kiszáll a versenyből a nyomás és a stress miatt. Így alig maradunkpáran a célegyenesben. Ezért van sokkal nagyobb esélyem végül véghez vinni az A tervemet, mert szinte mindenki kiesik mellőlem mikor már óriási a stressz.

Higgy magadban, mert ha nem, akkor ki fog?

Ezért hívnak engem szerencsésnek. De ez nem szerencse, ez kitartás, bátorság, egy kis őrültség, a lehetőség megteremtése majd megragadása, de nem szerencse. Hinni az A tervben mikor reszketek a félelemtől nem egyszerű kihívás, de valakinek hinnie kell benne.

Számomra a B terv legtöbbször csak a A terv kudarcára való felkészülést jelenti. Ezzel nyitva hagyom az ajtót a kudarcnak. Ahelyett, hogy egyetlen tervbe fektetném minden energiámat, mert működnie kell, két felé szakad a figyelmem. Ha tényleg szeretném, hogy az A terv sikerüljön, akkor minden erőmet, energiámat, kitartásomat és bátorságomat ebbe kell öljem, hiszen nincs alattam biztonsági háló.

Ezért nagyon sokszor eszembe sem jut B tervet csinálni. Minek…addig hajtok úgy is amíg az A nem működik.