Az Acatenango (Guatemala) túra volt a legnehezebb hegyitúra, amit valaha végig csináltam. Úgy szeretek rá visszaemlékezni, mint a legnagyobb befektetés, a legnagyobb eredményért. Szinte karnyújtásnyira aludni a láva folyamtól, hallgatni a vulkán kitöréseket, majd 4000 méterről végig nézni a napfelkeltét, abszolút megérte a befektetés.

A kezdetek
Már a túra előtt kaptam ízelítőt a vulkánból mikor a hamu eső sötétre festette az arcomat. Aztán pár perccel a kezdetek után magaslati betegségben kezdtem szenvedni. Szédültem, rosszul voltam, és fájt a fejem, de szerencsére nem lett ennél rosszabb. Mivel a kemping felszerelést is fel kellett vinni, így meglehetősen nehéz volt a hátizsákom. Annyira gyengén kezdtem, hogy az egész csoportból egyedül nekem kellett a túravezetőknek segíteniük. Mikor a csoport eleje már elérte a pihetőt, akkor valaki mindig visszajött, hogy átvegye a súlyt és hamarabb felérjek én is. Nagyon égett a pofám, de hálisten szép lassan én is belejöttem.

IMG_2345

Két és fél órával a meredek, csúszós és hamus hegyoldal mászás után eljött az ebédidőd. Igazából annyi kalóriát elégettem útközben, hogy egy normális adag ebédet meg sem éreztem. Ezenkívül hiába volt nálam nagyon sok féle snack is, egészen vacsoráig éheztem. A második 2,5 órában már tartottam a tempót a többiekkel és nem kellett átadni a táskámat senkinek. Ez a túra számomra azt bizonyította, hogy mekkora ereje van az elmének és az akarterőnek a test felett, mert a test már az első 15 perc után feladta.

Érkezés az El Fuego aktív vulkánhoz
A bázis a működő vulkánnal szembeni oldalon volt. Elképesztő volt, ahogy szép lassan közeledtünk, és hallottam ahogy minden 5-10 másodpercben kitört. Olyasmi volt, mintha nagyon erős széllökések és mennydörgés keveredett volna ezerszer hangosabban. Ilyen közel lenni az Anya Természet egyik legpusztítóbb erejéhez csodálatos és félelmetes volt egyszerre.

Amint felértünk a bázisra eleredt az eső, így a csoport a tűz körül gyűlt össze, ami félig fedve volt, hogy ki ne aludjon. Ahogy erősödött az eső, úgy kellett több oldalról is védeni a tüzet, így egyre kevesebb lehetőség maradt a füstnek a távozásra. Elkezdett fullasztó lenni a levegő, és nagyon csípte a szememet is. Felváltva voltam kint a hideg esős szélben, és bent a meleg fullasztó levegőn. Kint legalább csodás volt a kilátás azonban nagyon gyorsan elkezdtem remegni a hideg miatt.

IMG_2300

Mire elkészült a vacsora a gyomrom már annyira picire szűkült, hogy pár falat után megteltem. Azonban tudtam, hogy le kell erőltessem az egész adagot ha másnap szeretném folytatni a mászást. Olyan volt mint a libatömés, csak nyomtam le a kaját, de nagyon nem esett jól.

Éjjel
Naplemente után a vulkán feltekerte a hangerőt és egyre erősebbek lettek a kitörések. A láva magasabbra szállt, a föld elkezdett beremegni, és a hangok füldugó mellett is alig voltak elviselhetőek. Így persze egy percet sem sikerült aludni.

IMG_2307

Napfelkelte 4000 méteren
Fizikailag teljesen kimerülve reggel 4-kor újra mászni kezdünk. A következő másfél óra volt az egész túra legnehezebb része. A vaksötétben fejlámpa fényénél köveken kapaszkodtunk fel, és végig meredeken felfelé másztunk a csúszós hegyoldalon. Közben fújt a jéghideg szél és olyan volt mint a fél lépés előre, egy hátra. A sűrű hamu miatt mindig visszacsúszott a cipőm oda, ahonnan elléptem.

IMG_2323A hegycsúcson a hőmérséklet drasztikusan lecsökkent, miután már semmi sem blokkolta az erős, hideg szelet. Nehéz körül írni, hogy milyen élmény ahogy kel fel a meleg nap, közben magasra száll a forró láva, de mégis reszketek a jéghideg szélben. Ezen a ponton a testem már csak az elmém tokja volt és tette, amit diktáltam neki, hiszen sosem voltam még fizikailag ennyire kényelmetlenül. De ahogy azt említettem, az eredmény volt annyira magas, hogy megérje a befektetés.

Mikor már teljesen élettelenre fagytak az ujjam megindultunk lefelé. Úton a kempingbe lefutottunk a hegyoldalon. Mivel az egész oldal be volt fedve vastag hamuval, így inkább síelésre hasonlított a mozdulatsor. Biztonságosabb is volt, mintha lassan, óvatosan ereszkedtünk volna. Miután lebontottuk a kempinget, 2,5 óra alatt ledzsoggoltunk a hegyről.

FullSizeRender 2

Az élmény után helyrehozni a testet nem kis kihívás, ahogy írom ezeket a sorokat próbálok nem koncentrálni a fájdalomra, de elképesztő volt ez a túra. Feledhetetlen.

A blog mindig is ingyenes volt és mindig is ingyenes lesz. De átlag heti 10 órát foglalkozom vele, így ha tetszik amit olvasol, kérlek járulj hozzá egy jelképes összeggel a munkámhoz. Adományozz itt.

Kövess Instagram-on és Facebook–on.

Köszönöm a támogatást!

IMG_2322